6. Rész

De Patrícia ott, abban a helyzetben nem tudott gondolkodni. Koncentrálni próbált, de nem sikerült. Kakálnia kellett, de nagyon, és szellentett is egyet a rendőrkocsiba. Semmi hangja nem volt, de szaga annál inkább. Bársonyos, édes volt, akár a méz, szívesebben szívták be a rendőrök, mint az oxigént. Azután egy emlék villant be neki még a közelmúltból: Éppen kólát akart venni egy automatából az iskolában. Ott állt előtte egy fiú, és nem vette észre. Óvatlanul hátralépett, pont Patrícia lábára. Nem volt fájdalmas, de megalázó annál inkább. A következő emlékkockában a srác már az ágyán feküdt. Teljesen szabadon; semmivel nem volt az ágyhoz rögzítve, de karjait széttette, és úgy tűnt, nem önszántából. A szőke bombázó lépett be a szobába, teljesen meztelenül.
- Vetkőzz le!
A fiú olyan gyorsan teljesítette a parancsot, hogy azzal világrekordot dönthetett volna. Majd visszafeküdt. A farka az égnek állt. Elnézést, a hímvesszeje. Patrícia felmászott az ágyra, a fiú fölé, és lassan, nagyon lassan belenyomta végbélnyílásába a kemény szerszámot. Az tövig hatolt benne, Patrícia felnyögött, majd teljes súlyát elengedve ült rá a csávó farkára. Ezután kissé hátradőlt, lábait pedig a srác mellkasára helyezte. A puha párnácskák gyengéden szorították össze az egyre keményebb hímvesszőt, ami úgy telt meg vérrel, mintha az egész szervezete oda szeretné juttatni azt, amije van. Patrícia most erősebben nyomta le valagát, a farok mélyebbre hatolt a végbélben. Megérintette a benne lévő salakanyagot. A bombázó hirtelen úgy összeszorította a nyílását, hogy alatta fekvő rabszolgája fájdalmasan felordított. De nem bántotta Patríciát. Így ültek/feküdtek tovább. Egy-két óra telt el, egyikük sem szólt, és alig mozdult. Érezték, hogy ez az élet. Az igazi élet. Semmi kötelesség, szomorúság, csak élvezik, hogy léteznek, és nem kell szenvedniük mondjuk Etiópiában. A lány talpaival simogatta a fiú mellkasát, gyengéden húzta rajta végig végtagjait. A rabszolga kezei még mindig teste mellett hevertek, de nem párhuzamosan, merőlegesen. Tehát karjai egy vonalat képeztek. Nem remegett, laza volt, nyugodt, de minden porcikája csiklandozott, bizsergett, ahogy bele-bele nyomódott combjába a lány segge. Egymás szemébe néztek. Patrícia leírhatatlanul gyönyörű égszínkék szemei a fiú szintén kékes szemeibe. Ettől pattanásig feszült a hímvessző, és biztos volt, hogy ha mégegyszer a szardarabhoz ér Patrícia végbelében, akkor fehér váladékot okád majd a szűk kis barna nyílásba. Patrícia szájába vette mutatóujját egy pillanatra, előredőlt, és beledugta a srác szájába. Ő leszopogatta a hideg ambróziát.

5. Rész

Szóval buliba mentünk a barátommal. Ő vezetett, nekem még nem is volt jogsim. Út közben simogatni szerettem volna a combját, de akkorát ugrott a hirtelen jött izgatottságtól, hogy majdnem karamboloztunk. Erről inkább letettem. Megérkeztünk a helyre, sok irigy arc fogadott minket. A szokásosnál kicsit jobban mozgattam a csípőm és a seggem, hagy robbanjanak csak fel a méregtől. Elvégre csak én vagyok itt a király... legalábbis azt hittem. De akkor olyasvalami történt velem, ami addigi életem során még soha. Egy csajt pillantottam meg, és álltak körülötte minimum 20-an. Szőke volt, akárcsak én. Kék szemű volt, hasonlóan hozzám. És ami a legfontosabb: jól nézett ki. JOBBAN, MINT ÉN. Jól hallottátok. Nem olyan szinten volt jó csaj, mint az, akit meggyilkoltam, hanem nehézsúlyú volt. Velem versenyzett, habár látszott rajta, hogy valószínűleg már a 18-at is betöltötte. Ő volt a ranglétra csúcsa, ahová én eljuthattam; a maximum, de semmiképpen nem a minimum. Nem tudom, hányan ismerik azt az érzést, mikor biztosak benne, hogy ők a legjobbak vmiben, és akkor kiderül, hogy még véletlenül sem, sőt nem is lesznek soha, mert már van vki, aki betöltötte azt a posztot. Mondanom sem kell, egy világ omlott össze bennem, de a következő pillanatban már a megoldáson gondolkoztam. Sajnos ez a gondolatmenet is zsákutcába jutott: valószínűleg százszor több haverja van, mint nekem. Ezt nem tudom leírni, annyira elkeserítő volt a helyzet. Tökéletes feneke volt, mellei, arca, lábai. Ott helyben elsírtam magam, majd berohantam a szórakozóhelyre. Vidám, vigyorgó, boldog arcok fogadtak mindenhol, de nem nekem örültek. Valahogy az egész világ élete jobbra fordult, ha ez a csaj jött szórakozni hozzájuk. Mindenki ismerte, engem pedig elfelejtettek. Legszívesebben helyben nekiestem volna. S miért ne? Nem gondolkoztam. Agyamat elöntötte a düh; a buli, a barátaim elhomályosultak, és rohantam a szőke ribanc felé. Az emberek rám meredtek, mert elrugaszkodtam a földtől, és FELÉ repültem. Bizonyára betörtem volna a csinos kis orrát az én szépen csillogó fekete tűsarkammal, ha abban a másodpercben el nem kap vki. Melegség és bizalom hatolt a vaginámba, lelki szemeim előtt pedig a fiúm jelent meg. Kár volt beleélnem magam. Egy rendőr szorított a karjaiban, annyira erősen, amennyire engem még senki fia nem szorított. Fel akartam képelni idegességemben, de mozdulni sem bírtam, majd egy kollégája segítségével a rendőrautójukba tuszkoltak. Úgy éreztem magam, mint valami szellemi fogyatékos, mikor az elmegyógyintézetbe viszik. A hátsó ülésre ültettek, tőlük egy rács választott el. Valamiről nagyon beszéltek, de halkan, így én egy árva szót nem értettem belőle. Elsőre természetesen az jutott eszembe, hogy máris lebuktam a gyilkossággal. Másodjára pedig az, hogy pusztán a balhé miatt kell bemennem velük.
- Biztos urak... - szóltam hozzájuk hízelegve. - Ne tessenek már bevinni...
Szinte már undorodtam magamtól és a nyálas szövegemtől.
- Hát... - kezdte az egyik vigyorogva - Hö, elintézhetjük máshogy is!
Nem hittem a fülemnek. Talán nem látja ez a szerencsétlen, hogy még csak 16 vagyok? Ha nem választott volna el tőle egy rács (és rangbeli távolság is), Isten bizony lekevertem volna neki egy fülest. Át kellett gondolnom a helyzetem, jó alaposan.

4. Rész

A barátom 20 éves volt, már 10 éves korától cigizett. Füstölt, mint egy kazánház. Amikor smároltam vele, majd' elhánytam magam, annyira undorító volt. Tulajdonképpen én vezettem őt az orránál fogva, de ő természetesen úgy érezte, ő az úr a háznál. A fiúk már csak ilyenek :-) . Többségük elitta az agyát, így képtelen önállóan cselekedni, és inkább a nőre hagyatkozik. Mivel még csak 15 éves voltam, a barátom szinte semmilyen kéréssel nem mert hozzám jönni szex terén, és ez így volt helyes. Azonban nem kell azt hinni, hogy álltunk egymás mellett és az volt a járás. Nem. Sokat csókolóztunk ( fúj ), ritkán az ölébe is ültem. ( A fiúk ebben csak azt szeretik, hogy hogy a farkuk a fenekünkbe nyomódhat - vagy fordítva. Ezért én soha nem ültem rá a farkára, sőt gondosan ügyeltem rá, hogy a hátsóm hozzá se érjen. Csakis a térdére vagy combjára. Ez kurvára idegesítette őt és én ezt tudtam. ) Ennyi volt a rész, amit ő kapott. Viszont kötelességei voltak rendesen. Minden nap ajándékot kellett nekem vennie ( mert én megérdemlem ) minimum 1000 Ft értékben. Heti egy alkalommal egy 10000 Ft-os ajándékot követeltem tőle ráadásként. Havonta egyszer elvártam, hogy elvigyen utazni vmi kastélyba vagy ilyesmi. Kocsival vitt, benzinpénzt természetesen nem fizettem, és ha nem tetszett a szállás, máshová kellett vinnie. Naponta masszírozott, én őt soha. Nem szeretném ilyen irányba terelni a szót, de gyakran etettem, itattam vele undorító dolgokat a tudta nélkül. Gondolok itt a sült húsra, amit nálunk evett, és amit elkészítés után végighúztam a padlón, csak hogy ízletesebb legyen. Az italába ugyanennél az ebédnél beleköptem. Imádtam ilyeneket csinálni, mert állandóan benedvesedtem, és mehetett a maszturbálás. A lányokhoz szólok most, remélem elfogadnak tőlem egy tanácsot: Soha nem szabad megengedni a fiúknak, hogy egy kicsit is magabiztosságot érezzenek a kapcsolatban. Egy csepp magabiztosság is végzetes lehet, onnantól többet akarnak, majd még többet, és azon vesszük észre magunkat, hogy ők parancsolnak, mi pedig úgy táncolunk, ahogy párunk fütyül nekünk. Az ilyen hibákból juthat el odáig egy kapcsolat, hogy a férfi elvárja a napi dugást; gyakran pedig tettlegességig fajul a dolog - az erőszak lép be meghitt életünkbe. Mindig bizonytalanságban kell hagyni pasinkat, és soha nem szabad megsajnálni, mert pont ez a céljuk. Ha szenved vki, akkor dögöljön meg, vagy keressen magának másik csajt. Ez olyan lányoknál probléma, akik alig találnak maguknak fiút. Természetesen én nem ilyen vok :-P . Úgy váltogathatom a pasijaimat, ahogy akarom, s bármikor otthagyhatom őket, ha nem engedelmeskednek. Az előbb a kötelességek közül véletlenül kifelejtettem a seggnyalást <3 .

3. Rész

A téglát út közben dobtam be a tóba. Hazaértem, besurrantam a fürdőszobába, hogy lemossam magamról a vért. Szerencsére nem vett észre egyetlen családtagom sem. Miközben vetkőztem, eszembe jutott a gyilkosság. Most először a megtörténte óta. Igaz, csak egy fél órája történt, de most először gondoltam rá. Út közben a plázákról, ruhákról álmodoztam, hogy milyen új cuccokat kellene vennem. Egy új topnak nagyon örülnék, vagy egy miniszoknyának. Meztelen voltam. Végignéztem magamon. 15 éves vagyok, gyönyörű testem van. Mennyi idő ez a 15 év, mennyi idő telt el, és én most egyetlen ütéssel 15 évet zártam le. Pedig ő is milyen jól nézett ki, mennyire ártatlan volt hozzám képest, és mostmár nincs többé. Eszembe jutott az arca, a gyűlölet, amit az arcán láttam. Ahogy ott fekszik tehetetlenül, mozdulatlanul, és el kell viselnie az én mosolygós arcomat, ahogy mellé guggolok, és lenézek rá. Legyszívesebben megütött volna, megölt volna, de a kezét sem tudta mozdítani a hatalmas vérveszteségtől, ami a fejéből kiömlött néhány perc után. Sokáig szenvedett, közben eszébe jutott a családja, egykori barátai, az eddigi élete, a szép emlékek, kiskori kacagások. Ennek én vetettem véget. Nevetségesnek tartottam mindenki más szánalmas életét, és főleg az övét, aki csak egy kis szardarab volt már hozzám képest, amit ezen a délutánon le is húztam az élet vécéjén. Csak segítettem neki, megkíméltem az élettől. Beléptem a fürdőkádba, elhúztam a függönyt, megengedtem a meleg vizet; nagyon jól esett, ahogy a hasamhoz ért. Lecsordogált a köldökömre, majd megcsiklandozott OTT is, végül a combomra. Kezembe vettem a tusfürdőt, és kinyomtam egy kicsit a tenyerembe. Először a karjaimat szappanoztam be, majd a két aranyos fülcimpám, utána a nyakamat. Új adag tusfürdőt nyomtam ki, ez a melleimre ment, amikre szintén büszke voltam, mert tudtam, hogy nagyon szépek lesznek egyszer. A hasamat is megmostam, majd a hónaljamat. Elég izzadt voltam már, de volt egy nagyon nagy előnyöm: Sosem voltam büdös. Az izzadtságom vonzó volt, gerjesztő, és ez is az egyik nagy fegyverem volt a sok közül a férfiak behálózásában. Új adag tusfürdő, a puncim következett. Benyúltam a résen, és alaposan megmostam. Ehhez kapcsolódóan sajnos csak annyit tudok mondani, hogy 15 év után egyetlen fiúval sem találkoztam, aki érdemes lett volna rá, hogy lefeküdjek vele. Más kérdés, hogy muszáj velük lefeküdni, mert hogy nézne az ki, ha én alakítanám városunkban a szűzkurvát. De a szex az esetek nagy részében nem jár együtt a női orgazmussal. Kétféle típust tudok én elkülöníteni ezekből a szerencsétlen kanos hímekből: Az egyik az okos, értelmes réteg, akik viszont nem néznek ki jól, így ha rájuk nézek, nemhogy benedvesedek, még jobban kiszáradok, mint egy sivatag. A többi fiú izmos, de már elitta az agyát, sőt az izmaikat sem edzéssel, hanem különböző szerekkel pumpálták fel. Valakit választani kell ebből a nyomorék bandából. A lábaimat is megmostam, majd elzártam a vizet.

2. Rész

Volt egy barátnőm. Hasonló korú volt, mint én, de nyalta a seggem állandóan, mert tudta, mennyi haverom van. Meg akartam szivatni, és rájöttem, hogyan tehetem ezt meg. Volt egy kedves barátom is, aki vállalta, hogy elszédíti a csajt, persze az én rásegítésemmel. Mondtam neki, hogy ha ezzel a pasival jár, garantáltan annyi haverja lesz, mint nekem. Bekapta a horgot. Számítottam rá, hogy hosszú folyamat lesz, míg befűzi a csajt, hogy megtegye azt... szóval hogy lefeküdjön vele. Ehhez képest egy hónap után megtörtént a dolog. Én pedig gazdagabb lettem néhány fényképpel, amin ő meztelenül pózol. Valamelyiken csak a nunija volt rajta, valahol csak a mellei látszódtak. Másnapra már a neten volt az összes. Sok pornóoldal csapott le rájuk rögtön, így a csajszi egy nap alatt ismertté vált az egész országban. Nem csak ő, hanem minden, ami rajta van :-) . Tönkretettem az életét. Bárhová ment, mindenki nevetett rajta, mert már ismerték mindenét. A szülei szégyenkezve mentek be az igazgatóhoz egy kis elbeszélgetésre. A tanulmányi átlaga megromlott, nem voltak barátai, így kiszolgáltatottá, védtelenné vált. Senki nem védte meg, így szabad utat kaptam: azt csinálhattam vele, amit akartam.
Egy városban laktunk, hazafelé mentünk az iskolából. Ő szomorú volt, mint mindig. Ábrándozott, álmodozott, nem figyelt. A földön valami kemény dolgot kerestem. Az építkezés mellett haladtunk el. Tégla volt, amit kerestem: tökéletes lesz a kicsimnek. Ezen elmosolyodtam, ő pedig észrevette, és viszonozva a mosolyt megkérdezte, min nevetek.
- Szerintem annak ellenére, hogy ez a fiú átvert téged, még mindig a legjobb barátnőm vagy. Engem nem érdekel más véleménye. - válaszoltam.
Látszott, hogy örül annak, amit mondok. A házukhoz értünk, behívott. Szerencsém volt, mint mindig - nem volt otthon senki. Amikor a szobájában pakolt, én a szép szőke haját néztem, a kék szemeit, s eszembe jutott, hogy ezekben hasonlítunk egymásra. Elbizonytalanodtam egy kissé, hogy megtegyem-e. De a következő pillanatban már el is hesegettem a kételyeket. Elővettem a nehéz téglát a táskámból - két kézzel kellett fognom, hogy elbírjam. Teljesen biztos voltam benne, hogy ennek az ütését nem bírja ki, hiszen majd megszakadt a hátam út közben, ahogy hoztam. Háttal állt. A következő pillanatban vér fröccsent ki a fejéből, ő pedig nekicsapódott az ágynak.
- Már csak néhány perced van hátra...
Valamit nyöszörögni próbált, hagytam, had szenvedjen a padlón. 2-3 perc múlva kezdte végképp elveszteni erejét. A feje mellé guggoltam, és a fülébe súgtam:
- Szép álmokat...
A kezét próbálta mozdítani, felém nyúlt szép lassan, de hiába. Erre már nem volt képes. A téglát magammal vittem, és később egy tóba dobtam. Tudtam, hogy lebukok, de megérte. Büszkén, lelkifurdalás nélkül sétálgattam tovább.

1. Rész

Patrícia egy szőke hajú lány volt. Gyönyörű kék szemei voltak, amikbe ha belenéztél, izgatottá váltál. A tipikus kék szemszín. Elég butácska volt szegény, és nagyon elkényeztetett. Kiskorában semmit nem kellett csinálnia, mindent megtettek helyette, s ettől egy kissé lustává is vált. Lusta volt néha fürödni, fogat mosni, sőt az is előfordult egy időben, hogy nem vett semmilyen tisztálkodási eszközt a toalettbe. Arra is lusta volt. Kissé kényeskedett néha, idegesítve ezzel az ismerőseit, de a barátai már ismerték, megszokták, elfogadták, és mindenben mellette álltak. Igazi jóbarátok voltak. Ha írnánk egy listát az összes jó csajról a világon, ő benne lenne az első százban. Pontosabban benne lesz, ugyanis még csak 15 éves volt, de már nagyon szexi. Divatos, dögös, hiányos öltözékekben járt, és igaz, hogy még nem volt rendesen kifejlődve szinte egyetlen idoma sem, látni lehetett, hogy itt valami nagyon komoly készülődik. Boldognak és vidámnak mutatta magát, de ez csak a látszat volt, képmutatás, mert igazából a gonosz lapult benne, és lesben állva várta, hogy valakinek keresztbe tehessen, tönkretéve ezzel az életét. Nem nagyon büszkélkedett az az ember, aki öszeveszett vele, mert Patríciának többszáz ismerőse volt, főleg fiúk. Ezek a kanos hímek egy csettintésre nekiestek bárkinek egy puszi, vagy akár csak egy szép mosoly fejében. Hihetetlen volt a szőke ciklon ereje és hatalma, már 15 évesen. Nem feltétlenül az okos, ápolt lányok voltak a legmenőbbek ebben az időben. Például ha egy kicsit piszkos volt valakinek egy testrésze, attól sokkal nagyobb arányban élveztek el fiúk. Nem szerették, ha egy csaj büdös, de egy kismértékű "szagosságtól" szintén beindultak.

Valamikori ex-barátommal voltam. Annyira állt a farka, hogy majd szétdurrant. Tudtam, hogy ha csak egy kicsit is közelítenék hozzá, rámfröccsentené az undorító gecijét. Gondolkozni kezdtem valamin, ami lelohasztaná az étvágyát. Aztán megvillant bennem valami.
- Kimehetnék a mosdóba? - kérdeztem.
- Hát persze... - válaszolta a fiú, kissé lelombozódva a hírtől, miszerint még várnia kell egy kicsit az orgazmussal.
Kimentem a mosdóba, letoltam a szoknyát (farmer), majd a vörös tangámat is, és ráültem a csészére. Azt kell, hogy mondjam, akkor pont jókor jött a hasfájás, ezért is választhattam ezt a megoldást. Mikor visszatértem a szobába, a barátom türelmetlenül feküdt az ágyon, de még "állt".
- Csukd be a szemed! - mondtam nevetve, ő belement. - Oké. Most tátsd ki a szád!
- Miért?
- Csak tátsd ki...
Ennek a kérésnek is eleget tett. Felmásztam az ágyra, és a feje fölé guggoltam úgy, hogy csak a hátamat láthatta volna. Újra szólni akart valamit, de addigra ismét letoltam a szoknyát és a tangát is, majd egy erőteljes mozdulattal a szájába nyomtam a fenekem...

Bemutatkozás

Bemutatkozás

Sziasztok, Patrícia vok! Nagyon szeretek írni, főleg izgalmas, érdekes történeteket :-) . Nagyon sokan undorítónak találják az egészet, de én élvezem, hogy írhatok, és biztosíthatom az összes ellenségemet, hogy vannak híveim, követőim is, akik elismerik munkáimat. A művek valóságlalapra épülnek ( persze a gyilkolások nem ), és sztem ha vmit csinálni szeretnénk az életben, azt bátran be kell vállalni, mert csak egyszer élünk... :-)

Köszönöm mindenkinek, aki elolvassa történeteimet.
Puszi: Patrícia