6. Rész

De Patrícia ott, abban a helyzetben nem tudott gondolkodni. Koncentrálni próbált, de nem sikerült. Kakálnia kellett, de nagyon, és szellentett is egyet a rendőrkocsiba. Semmi hangja nem volt, de szaga annál inkább. Bársonyos, édes volt, akár a méz, szívesebben szívták be a rendőrök, mint az oxigént. Azután egy emlék villant be neki még a közelmúltból: Éppen kólát akart venni egy automatából az iskolában. Ott állt előtte egy fiú, és nem vette észre. Óvatlanul hátralépett, pont Patrícia lábára. Nem volt fájdalmas, de megalázó annál inkább. A következő emlékkockában a srác már az ágyán feküdt. Teljesen szabadon; semmivel nem volt az ágyhoz rögzítve, de karjait széttette, és úgy tűnt, nem önszántából. A szőke bombázó lépett be a szobába, teljesen meztelenül.
- Vetkőzz le!
A fiú olyan gyorsan teljesítette a parancsot, hogy azzal világrekordot dönthetett volna. Majd visszafeküdt. A farka az égnek állt. Elnézést, a hímvesszeje. Patrícia felmászott az ágyra, a fiú fölé, és lassan, nagyon lassan belenyomta végbélnyílásába a kemény szerszámot. Az tövig hatolt benne, Patrícia felnyögött, majd teljes súlyát elengedve ült rá a csávó farkára. Ezután kissé hátradőlt, lábait pedig a srác mellkasára helyezte. A puha párnácskák gyengéden szorították össze az egyre keményebb hímvesszőt, ami úgy telt meg vérrel, mintha az egész szervezete oda szeretné juttatni azt, amije van. Patrícia most erősebben nyomta le valagát, a farok mélyebbre hatolt a végbélben. Megérintette a benne lévő salakanyagot. A bombázó hirtelen úgy összeszorította a nyílását, hogy alatta fekvő rabszolgája fájdalmasan felordított. De nem bántotta Patríciát. Így ültek/feküdtek tovább. Egy-két óra telt el, egyikük sem szólt, és alig mozdult. Érezték, hogy ez az élet. Az igazi élet. Semmi kötelesség, szomorúság, csak élvezik, hogy léteznek, és nem kell szenvedniük mondjuk Etiópiában. A lány talpaival simogatta a fiú mellkasát, gyengéden húzta rajta végig végtagjait. A rabszolga kezei még mindig teste mellett hevertek, de nem párhuzamosan, merőlegesen. Tehát karjai egy vonalat képeztek. Nem remegett, laza volt, nyugodt, de minden porcikája csiklandozott, bizsergett, ahogy bele-bele nyomódott combjába a lány segge. Egymás szemébe néztek. Patrícia leírhatatlanul gyönyörű égszínkék szemei a fiú szintén kékes szemeibe. Ettől pattanásig feszült a hímvessző, és biztos volt, hogy ha mégegyszer a szardarabhoz ér Patrícia végbelében, akkor fehér váladékot okád majd a szűk kis barna nyílásba. Patrícia szájába vette mutatóujját egy pillanatra, előredőlt, és beledugta a srác szájába. Ő leszopogatta a hideg ambróziát.